0.nap
ma van a kiírt időpont...
front ide , eső, lehülés oda , egyenlőre semmi konkrétum. Mindenki azzal riogatott, na, majd egy jó kis front meghozza az eredményt. A front megérkezett csak még a babi várat magára. Egyenlőre.
Gyerekszáj
A sztori poénját köztudott én szoktam neki mondani, mert hát elég nehézkes felkelnem a földről,de érdekes mikor és milyen körülmények között tudják a hallottakat alkalmazni, olykor még viccesen is...
Tegnap kint játszott Márk az udvaron. Krétázgatással indult a kiszabadulás a kertbe,én a székbe ültem addig. Néhány napszívta párna kallódik kint, ezeket használjuk a földre ülésre, a célnak megfelel, krétának ellenáll alapon. Hozta is az egyiket majd megkérdezi:
-Anya, nem ülsz le?
- Nem, inkább a székbe ülök-mondtam.
- De, te nem ülsz le? -kérdeztem, mire okos nagy fiam a következőt válaszolta:
- Nem...
- Mondom, miért?
- Hmmm...Nem ülök le, mert nagy a hasam :)
szülinap mégegyszer
már az előzőekben írtam róla, hogy kisfiúnk 2. születésnapja nem a tervezett kerékvágás szerint alakult...
nos, kerimama jóvoltából kapott a kis herceg egy ugrálóvárat. Konstatáltuk apával hogy hű, de szupi, csak hogy akkora méretileg, hogy hely hiányában -amitől eddig sem tobzódhattunk-, igazán nem tudjuk hova tenni. Kint az udvaron sem épp előnyös a terepviszony , mivel kavicsokkal vagyunk teli és hát egy levegővel ellátott építménynek nem épp a legelőnyösebb :) meg hát mégis csak ősz van. Az ünnepelt mindenesetre a vendégek távozása után ha 100szor nem mondta el és mutatta be mit is kell ezzel a nagy dobozzal csinálni, akkor egyszer sem. Nos, másnap úgy döntöttünk, ágy L alakba összecsuk, szék átpakol és mivel már úgyis mindegy, így se úgy se férünk el, ezen már nem múlik. Felállítottuk a várat :) Volt is nagy várakozás a felfújás alatt, kis sajtkukac azt sem tudta épp hova álljon vagy üljön, míg birtokba veheti. De végül belevetette magát az ugrálásba,amit napok alatt elég komoly vetődésekké fejlesztett :D
komment nélkül
Egyszer egy jól keresö apa úgy döntött, hogy elviszi vidékre 7 éves
kisfiát azzal a céllal, hogy megmutassa neki, milyen szegény emberek is
vannak, és hogy a gyermek meglássa a dolgok értékét, és felfogja azt,
hogy milyen szerencsés családban él.
Egy egyszerü falusi család házában szálltak meg, ahol egy napot és egy
éjszakát töltöttek. Amikor a vidéki út végén tartottak, az apa
megkérdezte fiát.
-Nos, mit gondolsz erröl az útról?
-Nagyon jó volt apa!
-Láttad, hogy némelyek milyen szükségben és szegénységben élnek?
-Igen.
-És mit láttál meg mindebböl?
-Azt, Apa, hogy nekünk egy kutyánk van, nekik négy. Nekünk egy medencénk
van otthon, ők meg egy tó partján laknak. A mi kertünket lámpák
árasztják el fénnyel, az övékére pedig csillagok világítanak. A mi
udvarunk a kerítésig tart, az övéké addig amíg a szem ellát. És végül
láttam, hogy nekik van idejük beszélgetni egymással, és hogy boldog
családként élnek. Te viszont, és Anyu egész nap dolgoztok, és alig
látlak titeket.
Az apa csak fogta a kormányt, vezetett csöndben, mire a kisfiú hozzátette:
-Köszönöm Apa, hogy megmutattad, hogy milyen gazdagok is lehetnénk.
várakozás
ketyeg az óra...
már betöltöttük a 39. hetet, de egyenlőre semmi komoly előjele a baba érkezésének. :s sajnos, pedig már nagyon várom. Igaz, hazudnék ha azt állítanám hogy nem félek az ismeretlentől, a fájdalomtól és az is hazudik aki azt állítja hogy ez vele nem így van. legközelebb pénteken kell mennünk a dokihoz,de már nem táplálok nagy reményeket. megyünk amikor megyünk, azért jó lenne már a kezemben tartani :) Fájdogál a hasam, vagy nagyokat szúrkál,ilyenkor titkon remélem , na talán ez lehet az. várom, lesz-e folytatás. Egy biztos, a várakozás tölti ki a napjainkat. Kis nagy fiam most elég rossz helyzetben van, olyan értelemben hogy most nem tudok már vele annyit menni mint korábban. A vezetést is hanyagolom már egy ideje, valahogy már kényelmetlen, nem tudok annyira összpontosítani, mert hol itt nyom, hol ott nyom, hol fáj. Kissé lelassultam nem tagadom, a játszóterezés elmarad mostanság, de a kavicsozás meg a kutya vízében való pacsálás még mindíg megy. Most nagy vonalakban ennyit rólunk.
Kategóriák: babavárós Címkék: Hanna
írta: roseleaves
2 éves lettem én...
Boldog születésnapot Márki!...
Igen, így becézgeti magát a kisfiam, aki immár 2 éves lett. Sajnos az idei születésnap nem úgy alakult, mint ahogy annak idején elképzeltem. Előző nap sikerült valami jó kis kellemes nátha félét összeszedni, így már az előző éjjel is kínkeservesen , nem alvással telt. Egész nap nem volt semmi előjele , este lefekvés után viszont nem sokkal jött az égtelen sírás. Hírtelen azt sem tudtam mi lehet a baj, nem volt láza, nem folyt az orra, tiszta kóma volt , ugyanis az aznap délutáni alvás is kimaradt. szóval kb fél óránként volt ébrsztő és nagyjából így is telt az éjszaka. Másnap reggel már legalább volt előjele, csupa csípés volt a kis arca , no meg az orra is elkezdett folydogálni. Mondom, szép kis születésnap. Aznap azért volt készülődés, délutánra igazán este felé vártik a nagyszülőket. Influenza járvány vagy mi fene, de végül is aznap telefonáltak a keresztszülők, hogy mégsem jelennének meg e nagy napon, mindketten ugyanis betegek lettek.Mindegy , végül is készültünk így is, majd velük máskor ejtjük meg a találkát. Este jócskán megkésve meg is érkeztek a nagyszülők. Két féle menü volt , ami közül lehetett választani. Az egyik egy csirkemájas-aszalt szilvás nyárs féleség, bacon szalonnával betekerve, burgonyapürével, a másik meg a régóta kipróbálásra váró receptek sorából kikerülő Töki Pompos. Annak idején még a Várban megrendezett mesterségek ünnepe alkalmával ettem ilyet, azzal a különbséggel, hogy azt kemencében sütik, de gondoltam a házi változat sem lehet rossz. hát nem is volt, szó mi szó, rendes vendégek jöttek, minden elfogyott az asztalról. Az ünnepelt tortája dobos torta lett végül, igaz, bevallom, nem én készítettem, de nem is vállalkoztam volna, elég volt a főzés része így is 10 főre :S estére majd leszakadt a derekam, a fotelban majd elaludtam, mire mindenki elment. már csak azt vártam mikor dőlhetek be az ágyba :-) Ajándékozásról nem tettem még említést, igaz, valahogy az is másképp sikerült. A manó már annyira fáradt volt estére hogy úgy döntöttünk, nem zúdítjuk rá az ajándékokat, így csak egy került kiosztásra, de az nagy sikert aratott. kapott egy mágneses pecakészletet. Imádja a halakat,minden vásárláskor meg kell nézni őket, de kreatív ajándékot akartunk és szerencsére ez be is jött. Másnap a nagyi vigyázott egy kicsit rá, míg mi a dokinál jártunk, de oda is vinni kellett :) Nagyjából ennyi a nagy nap eseményéről. Sajnos képek hiányában most nem tudok prezentálni sokat, ugyanis vagy hunyorog a Márk mindegyiken vagy homályos és elfordul, szóval ez a második szülinap semmilyen formában nem volt olyan sablonosnak mondható :-) Azért egy kép mégis akad...
Kategóriák: mindennapok Címkék: Márk
írta: roseleaves
36.hét
...ma megvolt a várva várt dokilátogatás. Hát sajnos nem volt semmi érdemleges, nem mondta hogy előbb jönne a baba, tartjuk a méretek alapján a kiírt időpontot. Kicsit titkon reméltem, hátha előbb láthatjuk viszont, de még 2 hetet minimum várnunk kellene ahoz,hogy nyugodt legyek az egészségét illetően. Ezt ugye arra értem, hogy a 37. héttől már egészséges , nem koraszülött babának mondják,életképesnek nevezhető. Igaz, van ahol a 38. hét szerepel. mindegy, még 2 hét amit ki kell húzni, idegeskedés és lelki megrázkódtatás nélkül,ami ugye veszélyes lehet a babára vagy megindíthatja a szülést. no vissza a vizsgálathoz...mindent rendben talált, voltam ctg.-n , csinált uh.-t is. A ctg közben kicsit kinyílt a szemem, ugyanis olyan telt ház volt, valahogy mindenki most akart szülni :) a szülőszoba tele, egy üres ágy nem volt, mint a dokik beszélgetéséből kiszűrhettem. Egy kismama már csordogáló magzatvízzel, vizsgálat és átöltözés után még ágyat sem kapott a szülőszobán, gondolom valamelyik szobába helyezték el addig, míg komolyabbra nem fordul a dolog. Nagyon az elején járt még, 2 órája volt az evésre , óránként ctg. Ezek voltak a diagnózis utáni intelmek, no meg a séta. Így fital apuka és anyuka kitessékelve. Nem semmi. Engem is viszonylag gyorsan megnézett a doki, megkaptam az ilyenkor szokásos papírjaimat és már ment is a szülőszobára. Hannusra visszatérve a becsült súlya most 2797g volt. Nem tudom, kicsit fenntartással vettem a múltkori eset óta, ezzel óvatos duhaj vagyok. Igaz a legutóbbi vizsgálatkor 2024g -ot mondott, más gépen nézte, szóval ki tudja mi az igazság. Az egészben annyi a lényeg hogy hízik és mocorog. Rákérdeztem a szurkálásra,azt mondta , ez a második gyerkőc esetében teljesen normális. Már nincs az anyukának arra ideje hogy pihengessen, van egy gyerek aki a saját akaratát érvényesíteni szándékozik és ezért el is követ mindent, hogy megkaphassa. Hát igazat kell adjak ebben, azt hiszem. A következő látogatás viszonylag hamar lesz esedékes, ez jövő hét hétfő. hazafelé jövet kezdtem azon gondolkozni, jééé, épp akkor fog szülni egy ismerősöm, akivel már le is beszéltük a látogatást. Én nem erőltettem semmit, kért, ha már ott vagyok, nézzek be hozzá. Kedves kérésnek illik eleget tenni :)Márk jókisfiú volt, nem kellett ébreszteni már fél 7kor épp jókor ébredt. Viszont most ennek örömére alszik is. Gondoltam, nem fogom tudni elhúzni úgysem alvásig, hát így is lett.
holnap ismét doki
eddig ugyan nem volt semmi jel arra vonatkozóan hogy esetleg előbb kívánkozna megérkezni a kishölgy, de már izgatottan várom a következő "találkozást" vele. A múlt alkalommal nem tudott fotót sem adni- épp kifogyott a gépből a papír-, de azért kicsit megkésett mosollyal reagáltam, látva a kis kerek pofiját. Holnap valószínű ismét ctg lesz, lehet uh.-t nem is csinál most, már nem nagyon emlékszem anno hogy is volt ez. Azt tudom, sűrűsödni fog a kórházi látogatások száma egyre inkább. Mindenesetre több okból is elkezdtem aggódni. Mivel az első baba születésekor az un. szülési fájdalmak és élmények elmaradtak- mert akkor már régen köztudott volt, császár lesz belőle. Sajnos a 7.hónaptól nem akart megfordulni, homeo bogyó, málnalevél tea és társai sem segítettek-, most egyre inkább elkezdtem félni. Tudom, ez megszokott, hiszen nem tudom mi vár rám, bár a fájdalom részét ,nem tudom hogy sikerül konrollálnom. Az az egy, amitől tartok fájdalomcsillapítás ellenére is. A másik ok, hogy már lassan mindenki megszül/t előttem és már csak én lógok ki a sorból. Ismerősök,barátok voltak előttem, aztán szép lassan elmúlt a május, az augusztus, most szeptemberben épp tegnap született és hétfőn ,császáros baba érkezése volt/lesz. Én váratom már csak a jónépet az örömhírrel :)... Hasonlóan mint snowéknál, szeretném megvárni a szüléssel a kisfiam születésnapját, aki most ünnepli holnaphoz 2 hétre a 2. születésnapját :) ezért is várom a doki véleményezését , ha egyáltalán lesz ilyen. Mostanában egyre inkább érzem hogy alul szurkál, menés vagy ülés közben is. lehet ez csak annak köszönhető hogy lejebb helyezkedett el, bár néha már olyan szűkösnek érzem a hasamat is, nem is tudom elképzelni, szegényke hogy férhet el odabent. Vezetni már szinte alig merek, nagyon kényelmetlen a pozíció, hiába állítgatom ide-oda az ülést, kormányt stb. Ha megyünk is valahova, alig tudok jó pózt felvenni, vagy alul vagy oldalt akar előbújni ez a kis csenevész. Sokszor próbálom elképzelni vajon milyen is lesz, lehet. Mindene egyben van-e keze, lába ujjacskák, a kis pofi. A félelmek ellenére és a közben felmerülő problémák orvoslása ellenére, remélem szép és egészséges kis babánk születik, mind ezekkel együtt ,félretéve végre az aggályaimat.
rólunk
rólunk...
úgy tűnik működik a dolog,mármint ami az alvást illeti. Helyre állni látszik a dolog, apával sincsenek vérre menő csaták. Sőt! Szombaton kimenő révén a fiúk voltak együtt délutántól. A vacsora alatt már kezdtem aggódni, vajon hogy is boldogulnak egymással, mindezt arra vezettem vissza, hogy elég sok vita volt köztük az előző napokban. A kaja egyébként nem a megszokott volt, finom vadragu leves és vegyes tál következett, csalódottságomra az adott okot, hogy a desszertnél még ott lehettünk-anyuval-, de aztán 9 óra magasságában egyszer csak, úgy elkezdett fájni a vádlim, bekeményedett, teljesen bedagadt a lábam...Szóval az alkalmi sofőrnek-bátyámnak- szóltunk és szerencsére hamar oda is ért értünk. kint fújdogált a szél, már nem volt kellemesnek mondható az idő, de jót tett egy kis mozgás a sok ücsörgés után. Most kicsit sajnáltam hogy nagy pocakkal kellett részt vennem, mert nagyon jó kis hangulat volt, jó kis mulatós meg modern zene egyvelege. Bevállalni már nem mertem a táncikát, de megfogadtam, ha alkalom adtán úgy adódik tartok egy táncis estét. Se a sajátomon se most nem tudtam részt vállalni ebben :( persze ezáltal a tortáról is lemaradtam, de örülök hogy legalább ennyit bírtam. láttam a mérhetetlen felszabadultságot, jó kedvet, irigylésre méltó. Volt egy jópofa "papucs lettem "fogadalom, annak a szövegét megpróbálom megszerezni :) nagyon jó volt. Szóval kíváncsisággal telve léptem be az ajtón, búcsúzás képp meg csak annyit kérdezett a fiam: anya, hova méész ? mondtam hogy esküvőre. Ő addig apával meg a haverjával lemennek motorozni és mire hazaérnek én is itthon leszek.Ebbe is maradtunk, majd eljöttem. Szóval belépve az ajtón nagy csodálkozás fogott el. Félhomály, a fiúk- apa és a haverja -nézték a focit, Márk meg édesen szundikált az ágyikójában. Kérdeztem is hogy volt-e valami gond, vagy hiszti, mit vacsiztak stb... de természetesen minden rendben volt, igaz az esti fürcsi elmaradt, de elenyésző ennek elmaradása,jobb mint egy jó kiadós hiszti. Szóval bementem hozzá és megsimiztem a kis arcát, majd gondoltam reggel beszélgetünk :) Édes volt, jött reggel , még apa is itthon volt. Feküdtünk az ágyban, Ő megjelent a lépcsőn a kis takarója az egyik kezében, kis kutya a másikban. Lejött és azt kérdezte: -anya hol van? mire mondom :-itt! észre sem vett, erre mondja : -hazajöttél ? olyan kis édes volt. Szóval ennek reményében, drukkolok hogy a bent töltött kórházi napok is hasonlóan telnek majd el :)
átmeneti javulás
úgy tűnik rendeződni látszik a helyzet...
az alvást illetően persze. Most ott tartunk hogy napok óta cirkusz mentesek a lefekvési időszakok. Kis beszélgetés a nap eseményeiről, vagy közös mese olvasás, esetleg nézés :Ó. Igen, nem vagyok büszke rá, de egyetlen mese amit hajlandó nézni az a Madagaszkár 2. része. Egy betegség alkalmával szeretett bele és azóta tart a szerelem. Természetesen már unalomig nézte ,mi meg apával kívülről tudjuk az egész mese szövegét, de nincs mit tenni. Egy ideig azt mondtam ,elveszett ,aztán jött helyette más, de az mégsem az oroszlán, na! A lefekvésre visszakanyarodva most anya kell az ágyba, így legalább nincsenek hisztik. Délutáni szunyálásnál nem akarom ezt bevezetni, akkor is ment a próbálkozás, de végül muszáj volt keményebben fellépnem. Most csak az estékkel kell dűlöre jutni. Ez a közös elalvás elég veszélyes dolog, két tekintetben is. Egy , nem akarom hozzászoktatni, másfelől meg ha hamarosan mennem kell a kórházba, akkor aztán lesz ordítás és társai. Ilyenkor persze nem jó senki, apa sem. Szegény mindíg próbálkozik de elkergeti vagy csapkod...nem egyszerű :S Pedig meg kell hogy barátkozzon a kis törpe azzal a gondolattal is,hogy másnál is el kell aludni. Hozzáteszem régen apa előbb elaltatta ha úgy hozta a helyzet, de most kézzel-lábbal tiltakozás van,anya függőség alakult ki. Szóval közös elalvás , simi stb... 2 napja tart, egyszer éjjel keservesen felsírt majd egy jó fél óra volt, mire visszaaludt, akkor kérte , anya feküdj ide. Nem egyszerű döntések ezek, még ha olykor az ember szíve szakad is meg. Rendszert meg nem fogok csinálni ebből, előtte is remekül működött az egyedül alvás. Csupán rá kell jönnöm ennek az időszaknak is a megoldására :(
34.-35. hét
ma jártam a dokinál....
betöltöttem a 34. hetet is már lassan átlépek a 35. hétbe is. Elég nehéz már így a vége felé ,főleg hogy az alvások sem úgy mennek már ,mint annak előtte. Sokat fáj a derekam, a lábam bedagad ha órákig ücsörgök vagy épp állok naphosszat a konyhában :( Éjjelente görcsölget a lábam vitaminkúra ide vagy oda. Mindenesetre szedem amit kell, homeós lista is átadva a doki által. Lassan pakolászok, szedem elő a régi babarucikat, válogatom a kapott ruhácskákat. Egy két dolgot beszereztem már ami szükséges lesz a kórházi napokban. Megérkezett a kis hölgy ágyneműje is, a baldahin maradt a régi, pelusok kifőzése, takarók átmosása...a vasalás részével még el vagyok maradva :(
Ma nem sok újat tudtam meg a leánykánkról. A dokival legutóbb abban maradtunk, majd még eldönti mi is lesz a vizsgálaton. Hát oda is mentem,egy másik pocakos kismama kíséretében. Ő a 37.hétben jár,én ugye már írtam, és megbeszéltük ,mivel egy helyen lakunk, egymás után kaptunk időpontot is, így együtt megyünk a dokihoz. Apa így itthon maradt a gyerkőccel, más megoldás nem is nagyon lehetett volna. mivel nem tudtam mi vár rám, azt nem akartam megkísérelni hogy eljöjjenek velem, mert hát órákig várni gyerekkel, nem egy felemelő érzés. Így is mázli volt hogy gyorsan végeztünk,mert a dokinak segédkezni kellett egy császár műtétnél.
Szóval mivel nem tudtam mi lesz, nem volt szó vérvételről sem, itthon megittam egy tejeskávét. Persze volt mindkettő , plusz uh és ctg is :-S nesze nekem. Hétfőn kell hívnom a labor miatt, gondolom milyen jó lesz az eredméynem :-Ó. meg megbeszélni a következő találka időpontját is. Aztán a ctg alkalmával meg jót mosolyogtam , ugyanis a létező összes ismerős, környékbeli kismama ott várakozott :) megörültünk egymásnak , a doki meg csak annyit jegyzett meg : -hogy előbb utóbb mindenki itt köt ki. Szóval mindent rendben talált, a baba most 2024g a becslések szerint. :))
tanácstalanul...
az alvásról....
sok anyuka van úgy,nem tudja mire vélni ha gyermeke egyik percről a másikra kisangyalból kisördöggé változik. Hallottam rózsaszín felhős meséket és ellenpéldákat is,de elsősorban a mi esetünkről írnék. Márk nagyjából 3 hónapos kora ellenére elkezdte a fogzási őrületet. Innen számítva másfél éves koráig szinte nem tudtam mi az, végigaludni az éjszakát. Vagy egyhuzamban 5-6 órát aludni akár. Az elején sem voltak ordítások, lázas éjjelek, egyszerűen az igény szerinti szoptatásnak köszönhetően vagy más hibából adódóan, nem tudom, de a lényeg úgy állt be a napirend hogy hajnalban fél 2 és 3 óra között minden egyes nap felébredt, amikor nagyobb volt innivalót kérni , előtte csak sírással jelezvén hogy éhes, szomjas , melege van....
Mindez arra volt jó, hogy hetek múlva csak orral tudjak felkelni később már csak kigurulni hozzá az ágyhoz és elvégezni a teendőket. Utána érdekes mód nem volt semmi hiszti, nem akart órákig éjszaka játszani, csak szükségét érezte eme ébredésnek. Én már kevésbé, de ha a gyerek érdeke ezt diktálja mit lehet tenni. Próbálkoztam én már mindenféle trükkel, hagytam éjjel sírni, próbáltam az elején nem cicire tenni, később ezt felváltotta a cumisüvegből tea,víz. Próbáltam citromfűteával ami semmit nem használt,később ha egy hónapban egyszer megszánt, akkor aludt hajnal 5ig, de akkor meg a tej miatt kellett felébrednem, vagy fejnem álomkórosan. mIre elaludtam már keltem is , mert hogy éhes lett az a gyerek addigra.
Szóval ahogy említettem kb. másfél éves lehetett ,amikor minden megváltozott. A kötelező kontroll alkalmával a dokinő is megállapította: te jó ég, mennyi foga van ennek a gyereknek?!..16-netán 20? :-Ó .Mondom annyi azért nincs, de 16 foggal már büszkélkedhettünk. Na innen mint akit kicseréltek. Egyre több éjszaka volt hogy nem kelt fel, aztán szinte állandósult ez a jóóóó szokása :)
Teltek múltak a hetek, hónapok. Akkora már tudtuk érkezik a kistesó. Nem is volt semmi gond ezzel, a napirend szerint délután van egy alvás 1-3 óra között, aztán este 9 körül alvás. Legalább is az elmúlt hetek még így teltek, bár a nyár beálltával jöttek a hosszabb fent létek is, ami akár 10 ig is elhúzódott. Elkönyveltem annak,biztos a meleg miatt -hogy nem tudunk annyit kint lenni, nem fárad el eléggé- vagy hogy későn 6 után tudtunk csak emberi hőmérsékletben kimenni játszani.A barátok közelsége feldobta és kicsit túllendülve nem akar aludni.Mondom jó, legyen. Agyonütni vagy ágyhoz kötözni nem lehet!De ami ezután következett ,na az nem semmi. A tesó érkezése egyre közeleg. Elkészült az áhított gyerekszoba is, a birtokbavétel előtti napokban már-már jelentkeztek ennek az előjelei. Gondoltam az olyan újdonság erejével hat rá, mégis új lesz a környezete, idő kell hogy megszokja az új légkört. Még jó hogy nem együtt jött a kettő, a szoba no meg a tesó érkezése. Már a készülődéskor volt hogy este 11 óra is lehetett, mire kínkeservesen sikerült elaludnia.Akkor még mellettünk volt az új ágya, ami már nem kiságy, hisz azt most a tesó fogja megörökölni. Ezt meg is ebszéltük, Ő már nagyfiú lesz és neki már olyan ágy is dukál. Persze tetszett neki, hogy egyik ágyról a másikra lehet ugrándozni, kellően felélénkült, mi meg azt sem tudtuk mit találjunk ki, hogy sikeres legyen az elalvási procedúra. Segítséget kaptunk a párom testvére festette, tapétázta a szobát, munka után jött ,éjszakákba nyúlt mire elkészültünk. szó mi szó, nehét és fárasztó hét állt mögöttünk. Aztán jött az átköltözés és a berendezkedés időszaka. Ennek lassan 2 hete már. A délutáni alvással eddig nem kellett küzdeni, de az esti elalvások kész kötélidegeket igényelnek. Nem jövök rá,mi lehet ennek az oka. Mit csinálok rosszul. Régen se volt nagy alvásigénye, csak nagyra nyílt szemekkel hallgattam anyukákat, akik az első perctől tudtak napközben vagy éjjel aludni.Nyugodtan. Én kiutalással jutottam a fürdőbe az elején, a hajmosás már istenesnek számított akkoriban. De a lényeg, nem tudom mi lehet ennek a hátterében. Nem lett vadítóan piros a szoba, láthatóan kényelmesen alszik az ágyában, mikor alszik ugye. lehet talán az a nyitja, hogy apa későn jár haza a munkából,és élvezi hogy mindenki otthon van, kell a közös játék. csak egy baj van ezzel, hogy az óramutató már-már 10-max. 11 órát is mutat mire elalvás lesz a dologból. Ama megoldás hogy apa 5 kor fejezze be a munkát!...hát munkakör szempontjából nem kivitelezhető. persze mindenki igyekszik , én is sokszor viszem levegőre , játszótérre, de mindezek ellenére sem fárad, nem is értem!mese ide vagy oda, esti kakaó vagy odabújás... tanácstalan vagyok. A másik elszomorító dolog az egészben , hogy cirka 5 hét múlva megérkezik a kistesó is, így nem tudom mi lesz velünk /apáékkal ha egyedül kell majd boldogulniuk. :(
Kategóriák: mindennapok Címkék: Márk
írta: roseleaves
mi nők...
Anya és Apa Tv-t néznek, mikor Anyu mondja : későre jár ,fáradt vagyok> megyek, lefekszem.
>
> Bement a konyhába megcsinálta a szendvicseket másnapra,
> elöblítette a popcornos tálat, húst vett ki a fagyasztóból a másnapi
> ebédhez,
> leellenőrizte a müzlis dobozokat, feltöltötte a cukortartót, tányért,
> kanalat tett az asztalra, bekészítette a kávéskannát másnap reggelre.
>
> Néhány nedves ruhát betett a szárítóba egy adag ruhát tett a
> mosógépbe,kivasalt egy pólót. Felvarrta a lelógó gombot. Felvett néhány
> ottfelejtett játékdarabot az asztalról, visszatette a
> telefont a töltőre, a telefonkönyvet pedig a fiókba. Megöntözte a
> növényeket, kiürítette a
> szemetest és felakasztotta a törülközőt száradni.
> Ásítozva és nyújtózva egyenesen bement a hálóba. Megállt az asztalnál
> írt néhány sort a tanárnak, kiszámolt egy kis pénzt a túrára, előhúzta a szék alá rejtett
> munkafüzetet.. Aláírta, megcímezte és felbélyegezte barátainak a
> születésnapi képeslapot és írt egy rövid listát a fűszeresnek. Mindkettőt a táskája mellé tette.
> Aztán Anyu megmosta az arcát 3:1 lemosóval majd éjszakai krémet tett rá, megmosta a fogát, lereszelte a körmeit.
>
> Apa kikiált: Azt hittem, hogy lefekszel!
> Már megyek- feleli.
> Vizet öntött a kutya táljába kiengedte a macskát, majd meggyőződött
> róla ,hogy az ajtók zárva vannak és az udvari lámpa ég.
> Mindegyik gyerekénél lekapcsolta az ágy melletti éjjeli lámpát és a
> Tv-t, felakasztott egy inget, bedobott néhány koszos zoknit a szennyes tartóba
> majd volt egy rövid beszélgetése a még fönt lévővel, aki még mindig a
> háziját csinálta. A szobájában beállította az ébresztőt,
> kitette a másnapi ruháit, sámfát tett a cipőjébe. Még 3 dolgot adott a
> 6 legfontosabb megteendő dolog listájához.
> Elmondta az imáját és elképzelte a befejezését a jövőbéli terveinek.
>
> Ezalatt az idő alatt Apa lekapcsolta a Tv-t kihírdette, hogy nincs semmi
> különös tennivaló. Megyek aludni. És ment…minden egyéb gondolat nélkül.
> Van itt bármi különleges?
> Tudod már a nők miért élnek tovább…?
> MERT MI HOSSZABB HASZNÁLATRA LETTÜNK CSINÁLVA..... és az egyetlen ok,
> amiért nem halunk meg hamarabb az az, hogy túl sok tennivalónk van!!!
> Aztán.... " IRÁNY ALUDNI!!!"
30.hét
Orvosnál...
ma volt a következő dokilátogatásunk. reggel 8:40 -re kaptam időpontot. Apát a napokban kisebb baleset érte, így a mai reggel közös ébredéssel kezdődött, közös kávézással. Aztán készülődés , úgy volt hogy manó megy a nagyihoz, de végül nem így alakult. Apa felajánlotta eljön velünk, így nagyi is mentesítve. Szóval megérkeztem, dokinak telefon és 9kor már bent is voltam. Méhszáj vizsgálat meg ultrahang volt. A kishölgy csuda jól van, egyfolytában boxol, meg mocorog.Ezt meg is említettem a dokinak, mire azt a választ kaptam, hogy az jóóó,azt szeretik a dokik ,mert az azt jelenti hogy a baba jól érzi magát. Hurrá! ennek a kismamák azért nem annyira örülnek, főleg mikor éjjelente is arra ébredek hogy valami nyom, rugdos, szóval nem jó :) Nagyjából tartjuk a kiírt időpontot, pár nappal előbbre vagyunk, jelenleg 1424g a kislány. Kicsivel több mint anno a Márk volt. Fejjel lefelé van, tehát befordult , majd kiderül marad-e minden így. kaptam egy jó hosszú homeós listát, meg beszerezni való listát a szüléshez. nagyvonalakban ennyi történt most. A következő vizsgálat egy hónap múlva lesz esedékes...
?
úgy látszik elérkezett a dackorszak ideje....
már napok óta érzékelem a Márknál, hogy valami nincs rendben. Nem a nátha vagy a levertség miatt, egyszerűen két napja elromlott :( olyan kitörései vannak,mint még eddig sosem és ráadásul toporzékolással is párosul. Az első ilyen eset után, közben, csak álltam tanácstalanul. Nem tudtam mire véljem ezt a fajta viselkedést. Ha rászólok valamiért, amit természetesen eddig sem volt szabad tekergetni vagy dobálni, akkor :-Neem, és még valami olyan társul hozzá, mindha visszakiabálna, veszekedne. De ez lenne a kevesebb gond, viszont tegnap többször is valamit szóltam ami tilos volt, elkezdett sírni, kezét az arca elé emelve és mikor megkérdeztem , miért sírsz? még toporzékolt is hozzá. hamar lecsengett az egész történés nem tartott egy percnél tovább, de mikor napjában többször előadta, este tanácsért kutakodva emeltem le ismét a hiszti kezeléséről szóló könyvemet!....
természetesen semmibe nem enged beleszólást, vagyis nem fogad el segítséget, csak ha Ő kéri. Mindent egyedül akar ,amit persze eddig is megtehetett,de most elég hajmeresztő dolgokat is , amit eddig nem. Sokat segédkezik a konyhában a pulton ücsörögve,de ma pl. a tea készítés alkalmával természetesen Ő akarta mindezt elvégezni, hiába látja/tudja hogy a forró víz nem játék. Akkor zokon vette ,mikor közöltem vele,:- naaa, ezt nem!
Szóval a könyvben leírtak szerint a két éves kor közeledtével elérkezik a dackorszak is. Ekkor sok dolgot egyedül akarnak kivitelezni még ha nem is sikerül. A testvérke érkezéséről többször szót ejtettem, de ma már úgy tesz, mindha nem is tudná kiről van szó, vagy inkább nem tudja hova tenni a dolgot. Így nem is emlegetem. Persze ha találkozunk valakivel óhatatlanul előtérbe kerül a téma,hisz már nem sok van hátra, de akkor is látom hogy fülel :) ennek kapcsán mondtam neki párszor hogy te már nagy fiú vagy stb.-stb... de nem így gondoltam hogy mostmár minden rossz lesz, ami nem úgy van, mint mit a kis fejében kitalál. A könyv szerint egyre több ilyen dologgal fogok szembesülni , egyre inkább törekszik az önállóságra, ugyanakkor az elszakadás meg nagyon nehéz számukra. Előtérbe kerülnek a kitörések, dührohamok és toporzékolás... na akkor helyben vagyunk,bár nem vagyok meggyőződve afelől sem, hogy nem a változás szele az, ami inkább zavarja?! mindenesetre megpróbálok türelmes lenni és sokat szeretgetni, hátha jobb lesz a helyzet, és ez, csak átmeneti időszak. :(
Pancsis képek
No Comment
Pacsálós
Lazulós...
Képek
Márk a nyuszisimogató
Kisfiam, nem lesz ez egy kicsit naaagy?? : - Neeem, pont jó !
Apával szerelős
Hanna első fülbevalója
Íme, Hanna baba első fülbevalója :)
Tanakodtam magamban vajon milyen fülbevaló lenne a jó, úgymond az ideális választás. nem akartam a megszokott virágot, valami mást, valami különlegeset szerettem volna. Nem volt kérdés hova vezessen az első utam, hiszen a jegygyűrűnk készíttetése alkalmával már meggyőződtem afelől,hogy az ékszerbolt kiváló minőségben és precizitással dolgozik. Szóval ez most sem volt másképp. Anyukámmal indultunk útnak. Az Ő ötlete volt, menjünk el oda és nézzünk körbe. Ők is a házasságijukat ünnepelték és ennek kapcsán szeretett volna valami más ajándékot magának, így esett , hogy gyűrű lett belőle és nem a rajongásig szeretett orchidea gyűjtemény bővült egy újabb darabbal. Gondoltam, hamár ott vagyunk megkérdezem nemsokára születendő kislányunknak lenne-e valami fülbevaló. Volt néhány babáknak berakható, elöl kapcsos változat. Persze az elmaradhatatlan piros virágos, volt egy édes polip is -sajnos zöld színű-, a színekkel meg csak óvatosan kell bánni, hisz még talány, milyen is lesz az a kislány :) már elsőre megtetszett ez a pillangó, benne a szárnyán a kis kövekkel. egy baj volt csupán, hátul bedugható! Kicsit elkeseredtem, de állandóan vissza-vissza tért a szemem rá, így jött a kérdés is , amit a készítőnek szegeztem. Átalakítható-e ?! :) Nézegette a formát, az illesztési pontokat, és végül rábólintott. Abban maradtunk hogy elöl kapcsos legyen, akasztós természetesen. Az a legideálisabb egy újszülöttnek, ha meg nem, akkor ugyancsak akasztós ,de hátul kapcsolható, hogy az oldalt fekvésnél se legyen zavaró,szúró érzés. Megegyeztünk az árban is, hisz ilyenkor természtesen amit levesz róla az úgymond megy a kukába, nem tudja máshoz felhasználni.Így az ár is magasabb lett, ami érthető is. Mindenesetre nagyon boldog vagyok hogy már itthon van, már csak a kishölgy érkezése várat magára.
papagáj
igen,a kis házi papagájomra gondoltam...
Márk már nagyon élvezi hogy elkezdett beszélni, egyre többet és ügyesebben ejti a szavakat, mondatokat. Most két sláger van.- Annci, mit csinálc? ,-Hoo van? :) Ezeket napjában ezerszer teszi fel, teljesen mindegy mit csinálok,csak élvezi hogy " beszélget". Én meg készségesen válaszolok, szintén ezerszer a kérdésekre ,vagy megfordítom, és én kérdezek vissza. Akkor kicsit elgondolkozik és mondja ami akkor éppen csinál , vagy jó esetben hozzáteszi a végén: szerintem :)) na ilyenkor majd meg zabálom...Tegnap is volt egy édes jelenet, este végre együtt mentünk sétálni, apa, Márk és mi. Motorozni indultunk a tempibe-templomkertbe- amikor már hazafelé tartottunk a séta alkalmával egy néni gondozta a virágokat. Márk készségesen odaköszönt-Cíjja, majd elmesélte hogy Ő most bizony motorozik. A néni is meg mi is jót mosolyogtunk,aztán búcsúzóul odaszólt a nőnek: Jóccakát! ahogy elindultunk a szomszéd kutya elkezdett ugatni, erre megszólal:- ugat..kis szünet..szerintem! de ezt olyan komolyan, csak nevettünk olyan édes volt. komolyan mondom, nem is értem azokat az anyukákat,akik önszántukból mennek vissza dolgozni, mert hogy elég volt otthon. Ezekről az édes dolgokról lemaradni...hát nem tudom. Én nem adnám semmi pénzért :)
rólunk
és most egy kicsit magamról, magunkról
elmondhatom, már én is a terhesség utolsó szakaszába léptem.mit mondjak,rettentően szalad az idő, de ugyanakkor nagyon várom már hogy vége legyen eme áldott inkább terhes állapotnak. sok minden miatt mondom amiért terhesnek érzem. Márkkal olyan jól viseltem mindent, szerettem terhes lenni, éleztem ahogy nő a pocakom, hogy a végén már úgy közlekedek mint egy pingvin. Most meg épp az ellenkezőjét érzem,sokszor vagyok fáradtabb a kelleténél , a türelmem is elfogy estére -bár ez inkább a nem pihenésnek köszönhető. Jó lenne csak pihengetni, olvasgatni. igaz, ezt vállaltam de azért titkon mindenkinek hiányzik egy kicsit a régi élete szerintem. félreértés ne essék imádom a Márkot és mindent megteszek érte csak jó lenne olykor kiszabadulni ebből a ritmusból.nem mondom otthonülő típusnak sem magam, a márkkal amúgy sem tehetem,elég rugalmas is vagyok és béketűrő...de most valahogy annyira elfáradtam. ez a kánikula sem kedvez igazán, egy közel 2 éves gyereket napokig lekötni elég nagy kihívás. Már lassan az összes játék unalmas, a pancsi is csak max délelőtt vagy késő délután esedékes, de addig... néha belefér egy alvás- mint pl. most is-, de aztán ahogy enyhül az idő, jön a megszokott ritmus szerinti motorozás vagy csak séta. de tegnap már vagy este fél 8h is lehetett, úgy vonszoltam haza magam, a hasam szúrt, szó szerint kivoltam. én, aki még anno este 10 kor is nekilátott a takarításnak vagy épp felmosásnak. hát igaz,ami igaz, egyik terhesség sem egyforma, még ha sablonnak is tűnik, de így van. egyébként így a 28.hétben elmondhatom hogy hanna babánkkal minden rendben van. Még 2 hét és újra ultrahang, onnantól meg szép lassan visszaszámlálás kezdődik :) kíváncsi leszek mit mond majd a doki, remélhetőleg rendben fejlődik a kishölgy is. A héten meglesz a kisasszony első fülbevalója is :) nem vagyok híve az előre vásárlásnak ,de nem akartam már a végére hagyni, pasik meg az ékszer vásárlás...igaz, van még idő de ha felgyorsulnak az események legalább ezzel ne legyen gond. az utolsó időben meg már én sem szívesen mennék boltról boltra , főleg nem 40 fokban. Egyébként,rettentően sokat mocorog, szinte kirúgja a ház oldalát, mindegy mikor és hány óra van. éjjelente is olykor felébredek ha épp nem sikerül nagyon , mélyen aludnom, vagy csak forgolódom. sokszor zsibbadok, vagy begörcsöl a vádlim, persze mikor ha nem éjjel :S a súlygyarapodás sokkal kedvezőbb, mint anno a Márkkal. Az hogy meg mindenhol gömbölyödöm már szóra sem érdemes :) kicsit többet nassolok mint általában tenném, de nem foglalkozom vele.Márk egyre jobban élvezi a bilizést, már egész ügyes benne,igaz kisebb-nagyobb malőrök voltak már,de egyszer meg kell tanulni :)) röviden ennyi ami most előjött belőlem.